Adni...

Csak tenni és tenni,
közben mindent feledni!
A bajt, a rosszat, mi bánt és elkeserít.
Végül úgyis az erő győz, mely a bajból merít!...
Csak adni, talán kérni. És nem nézni,
hogy nehéz, hogy fáj...
Mikor a test gyógyírt kér,
a lélek törődést és ételt a száj.
Csak tenni, mert kell, mert úgy helyes.
S, ha elbírod azt, amit ő is elbír,
már nem fáj annyira, hogy szenved és sír.
Hisz nemes a cél, hiába félünk vagy fél...
Tudnunk kell, hogy egyszer az a nap is felkél!
Csak...
Tenni és tenni!!! Mert úgy kell,
mert azt kell...Adni, csak adni, közben semmit sem kérni.
S majdan, mikor ránk mosolyog, többé nem szenved,
Te győztél, mi győztünk...
végre könnybe lábadhat szép szemed!
Ez az, amiért nagyon szeretjük
Katit, Adrit, az egész Nyúlcipő Konduktív Alapítványt!!!
Köszönöm, köszönjük!