Barátság

2012.03.10 11:15

Barátság

Barátságunkból egy vesszőkosár fonódott,

évek munkájával kötöttünk újabb hurkot.

Egyik csomó sorban a másik nyakát érte,

erős fonataink formálták olyan szépre.

Sok apró cirádák adták meg az erényét,

míg nagyobb titkaink őrizték a mélységét.

Kibéleltük még egy fehér damaszt abrosszal,

és fedővel védtük, ne csúfuljon foltokkal.

De az idő foga egyszer belemart mélyen,

hogy a lék nagy sebként tátongott a szívünkben.

Így a kosár lelke egy csúf csorbát szenvedett,

nem is volt már többé a szövetségünk mellett.

Kidobtuk hát együtt, ki bíz a szemétdombra,

és vissza sem néztünk, ki ment jobbra, ki balra.

Míves kosarunk pedig ím lassan elenyészett,

kibomlottak a csomók, s feledtek minden szépet.

 

2012. február