Drogmámor (dalszöveg)
Drogmámor
Miért jó, ha úgy jó, hogy nem látod meg a bajt,
És hiába repülnél tova, majd megérzed a talajt?
Vágyódsz folyton a jóra, de nem hagyod, hogy elérd
S nem hallod meg közben, hogy az élet tőled mit kérd.
Mondd, megéri-e neked, ha a holnapot meg sem éred?
Helyette még ma földbe temetik a sebes tested!
Elporlad ott magányosan, nem lel már nyugalmat,
Lelked örök vándorként keres magának kiutat.
Mit ér az a mámor, ha utána nem lesz tovább élet,
Összetörten, elfonnyadva nézd, jövőd mivé lett?
Elhagyatva, árván várod már az ítéletet,
Nincs már anyád és nincs apád, rég elhagytad őket.
Hitetlenül kapálózol, nem adod meg könnyen magad,
Talán van még egy kis erő, mely reményedből fakad.
Ha úgy érzed, hogy van még esély, ne hagyd hát elveszni,
Ha te nem kéred, más majd kéri, a gonosz mind elveszi.
Refrén:
Koszos tű szúr a még élő húsba,
Kábít, marja, fájón szétszaggatja,
Álmodsz, lebegsz, közben nincs megállás,
Jő a halál, újra kezd a kaszálás.