Fess egy képet...
Fess egy képet!
Madárdallal,
csivitelően énnekem.
Csilingelve, bús vidáman
dalolja el lágy énekem!
Legyen benne színes ég is,
mintha a rét borulna rám!
S virág nyílik, harmat cseppen
e csiripelő madár szaván.
Fesd le most azt a kék tengert,
mi otthont ad a sok varázsnak!
Ott valahányszor megmártózom,
érzem, ahogy átkarolnak.
Felmorajlik, s ringatóan
megcsókol a szelíd hullám.
Majd kiemel a dús habokból,
s lefektet a puha sziklán.
De várj!
Fesd le inkább a te álmod!
Mire csak vágysz éjjeleken.
Mitől forogsz nyugtalanul,
mily gondolat ül a szíveden?
Fesd le nyomban, mit kívánnál?
Hol nincs benned már a félelem.
Csak boldogság van,
s várakozás...
Mutasd meg hát azt, képeden!
De várj!
Ne is fesd le!
Ne szomorítsd még a lelkem!
Hisz bármit kérsz is, mit számít az,
ha nincs benne a nagy Szerelem?
Kispest, 2017. május 6.