Múló idő

2017.02.01 17:30

Éjfélhez ér az öreg óra,

álmosan zárja karjait.

Áldást mond minden alvóra,

s elketyegi az éj hangjait.

Komótosan járja útját,

hisz nincsen miért sietni.

Ami történt, mind a múlté,

igaz, sosem feledi!

Látott békét, háborúkat,

hordta józan, vad duhaj.

Némította már el jajszó,

s vágott szavába víg kacaj.

Húzta fel a koronáját

porban fekvő sérült baka,

s igazította járását

a siető egyetemista.

Érintették szép leányok,

ahogy ráncos asszonykezek.

Megváltotta a világot,

s most a múló időn mereng.

Kispest, 2017. február 1.