Natan 25 (részlet)
NATAN 25
Natan vagyok. 25 éves, nőnemű. Legalábbis így mondják, ha jól tudom. Bár sokak szerint én semmit sem tudok, pedig nem így van. Csak máshogyan és másként. Mert én más vagyok. Már születésemtől fogva másként láttam az engem körülvevő embereket, történéseket. Egyszóval: a világot. Azóta felnőttem és minduntalan rá kellett döbbennem arra, hogy a mások által oly istenített fizika törvényeit meghazudtolva két világ létezik. Az övék és az enyém. Sokan talán felháborodnak most a szavaimon. Nem probléma, már úgyis hozzászoktam. Mert kellett, ahogyan a kirekesztés gondolatához is. De ez sem jelent már gondot számomra, hiszen elfogadtam, hogy én Én vagyok, mások pedig azok az emberek, akik viszont nem fogadnak el engem.
Kiskoromban nagyon érdekelt a külvilág. Csak nem vették észre rajtam, a viselkedésemen. Pedig érdekelt. Az emberek azonban úgy gondolták, hogy engem csakis saját magam érdekel és figyelmen kívül hagyok minden mást. Rajtam kívül. De az igazság az, hogy nagyon is a figyelmemen belül voltak és mindent rosszul észleltek, amit valaha is tettem, cselekedtem. Ha nem is látták, én néztem, láttam őket. Ők nem láttak engem..
Aztán, ahogy picivel nagyobb lettem, mást gondoltak rólam. "Beteg"! Szólt az ítéletük és egy életre megbélyegeztek e szóval. Mégsem voltam és vagyok betegesebb, mint ők. Sőt! Kevesebbet gyengélkedtem, mint a korombeli gyerekek. Édesanyám jól vigyázott rám. Édesapámmal együtt tiszta szívükből szerettek és szeretnek a mai napig. Ők számomra a legfontosabbak az életben. Mindkét világomban. Ők voltak, akik felneveltek és egyszer sem engedték el a kezem. Kitartottak mellettem, bármily diagnózis született is rólam. Hiszen a gyermekük vagyok. Elhatározták, hogy bebizonyítjuk, nem vagyok beteg. Merész elhatározás volt ez részükről, de visszagondolva végül is betartották nekem tett ígéretüket.
Kerestek egy szakembert, aki hozzájuk hasonlóan elfogadott engem és a fejébe vette, felzárkóztat a többi gyerekhez. Elkezdődött a fejlesztésem. A szüleim különféle eszközöket, játékokat vettek, hogy segítsék Segítőm munkáját. Nehéz évek álltak előttünk, s bár oly sokszor elcsüggedtünk, egyszer sem adtuk fel, nem tántorodtunk el a kitűzött céltól. Meg is lett az eredménye.
Mára felnőttem és gyakorlatilag teljes életet élek. Egy kis garzonban ténylegesen a magam ura vagyok. Szellemi munkát végzek egy kisebb vállalatnál, ahol minden egyes nap számítanak rám és ez nagyon jól esik nekem! Van két cicám, két kanárim és két aranyhalam. Mindig mindenből kettőt vásárolok, mert így kerek számomra az élet. Párosan.
De valami még hiányzik az életemből. Már gyermekként is éreztem ezt a hiányt, de elnyomta a sok feladat, melyeket véghez kellett vinnünk. A feladatok végrehajtattak, a hiányérzet azonban nem tűnt el szívemből. És egy napon, éppen egy évvel ezelőtt megszólalt legbelül egy hang. Erről a hangról senkinek nem beszéltem azóta. Még szüleimnek sem. Attól a naptól kezdve minden egyes éjszaka újra szólt hozzám. Csakis énhozzám. Eleinte nem értettem, hogy mit szeretne mondani nekem? Aztán megvilágosodtam. Úgy gondolom, hogy van egy ikertestvérem. Ő keresett meg engem évek múltán és találkozni szeretne velem. Ezért elhatároztam, hogy megkeresem őt.
Azt hiszem, nem említettem még: 2011. november 11-én születtem. Most 2036-ot írunk, de a világ mit sem változott. Csak még rosszabb lett.