Ne kérdezd.. (egy fiú emlékére)
Ne kérdezd, hogy Én ki vagyok?
Ne kérdezd, hogy miért jöttem?
Tárva már az ablakok,
s a szél is befú’ mögöttem.
Játszottam, ha nem is eleget,
építettem egy homokvárat.
Megbámultam a kék eget,
és érintettem sok fűszálat.
Boldogságot is éreztem,
mosolyogtam jó párszor.
Bárhogy volt is, én szerettem.
De tovatűnt, mint a kámfor.
Ne kérdezd azt, hogy ki voltam?
Ne kérdezd, hogy miért s hová mentem?
Zárul ím most a házam.
S a szél…
nem fú’ már be mögöttem.
Kispest, 2017. január 5.