Nincs számodra hely!
Nézem Szofit, ahogy játszik. Nézem, ahogy alszik. Látom a mosolyát, hallom a kacaját, de ugyanúgy észreveszem a hisztijét és szomorú sírását. Együtt érzek vele, hiszen nehéz neki. Nekem, nekünk sem könnyű, de ez most nem rólunk, hanem elsősorban RÓLA szól. Igen, így, csupa nagybetűvel.
Nemrégiben még azt írtam, hogy Neki helye van köztünk! De úgy látszik, mások ezt nem így gondolják. S bár közvetlen környezetünkben szeretik, a bölcsödében imádják őt, azonban a tudatlan távol, a kegyetlen messzeség karja hozzánk is elérhet.. Állítólag születésben van egy ítélet, mely az SNI-s gyermekeket teljesen kizárná a bölcsődei közösségből.
Vajon ki nyer ezzel a döntéssel hosszú távon és kik lesznek a legnagyobb elszenvedői. Nem kérdés, csakis a legkisebbek...
Vajon jól van-e úgy, ha számító érdekek tönkreteszik, még jobban aláássák az egyébként is súlyos vagy kevésbé súlyos, de hátrányokkal induló gyermekek életét? Vajon...
Nem kérdés!!!
A minap kezembe kaptam egy petíciót, mely SNI-s gyermekek szülei részére szól. Természetesen én is csatlakozom ehhez a "mozgalomhoz", mert a jövőnk függ tőle.
Idézet a levélből:
"Tisztelt Helyettes Államtitkár Úr!
Nyomatékosan kérjük, hogy haladéktalanul kezdjenek konzultációt a fenti szervezetekkel, abból a célból, hogy a bölcsődék 2013. januárjától is végezhessenek korai gyógypedagógiai fejlesztést. Gyermekeinkkel szembeni negatív diszkrimináció valósul meg akkor, ha a bölcsődei közösségből kizárásra kerülnek. Nem lehetnek együtt kortársaikkal, nem lesz lehetőségük a megfelelő kapcsolatteremtés elsajátítására, a közösségben való létnek, szabályainak megtanulására, a szocializációra, ezáltal a társadalomban való beilleszkedésüket akadályozzák meg.
Mi szülők, elveszítjük munkahelyeinket és kikerülünk mi is a munka világából. Visszakerülünk a négy fal közé és előbb-utóbb a szociális, valamint a munkanélküli ellátástok rendszerébe kerülünk be."
Vajon számít-e másoknak, ha Szofikát ismeretlen személyek kitiltják oly nagyon szeretett közösségéből, ahová nap mint nap huncut mosollyal az arcán, örömmel jár be...? Ahol anyai szeretettel, gondossággal veszik őt körül és a mi távollétünkben is biztosítják számára a fejlődéséhez szükséges, szakértő környezetet. Nekünk mindenképpen számít, de úgy érzem, nem csupán mi veszítünk azzal, ha nem járhatunk többé bölcsődébe. De a közösség is szegényebb lenne az SNI-s gyermekek nélkül. Mert a világ már csak ilyen, vannak egészséges és vannak kevésbé egészséges emberek benne, akik egyenértékűek társaikkal. A világ már csak így kerek egész számunkra. De ha ezt a "tökéletes" világot kettéhasítjuk, azzal nagyobb rombolást okozunk, mintha hagynánk a két "oldalt" egyesülni. Ami valóban így kerek.... és még egész..