Számvetés
Számvetés
Csak egy Élet. Nem sok.
Igaz, nem kevés.
Ami volt, mit tettem,
s ami még megmaradt.
Boldogság, szenvedés.
Hazugságok hosszú sora,
szerelem és gyűlölet.
A folytonos remény
a jóra, a még jobbra,
s ahogy az utam kerestem én.
S most visszatekintvén
számot vetek
a sorssal, önmagammal.
Vajon az élet hogy alakulna
ha meg nem születek?
Ha most ÉN nem lennék,
a világ több, vagy kevesebb volna?
Tettem jót is, de rosszból többet.
Okoztam sok bánatot,
szereztem kevés örömet.
Fájdalmat adtam, kaptam
az idő elszállt felettem,
hányt és vetett is sokfelé az élet.
De én érzem egyre több lettem.
Itt tartok hát,
nem dicsőség, bár nem is vágytam
ami volt, mind elmúlt
hősként sem ünneplem magam.
Ez vagyok én, bátran vállalom
bár nem nyugodott a világ gondja
és nem sírt sok barát a vállamon.
Csak egy vagyok a sokból
ki élt és cselekedett.
Sokszor nagy árat fizettem
és nem is vártam soha
senkitől dicséretet.
Több kérdés sincs már bennem,
ami volt, az is kevés.
Elfogadom, mind mit kapok.
Így állunk most egymással szemben
én és a Számvetés.
2010. április