Talán egyszer...

2015.09.19 19:48

Utam borítja
sok-sok kis balga kő,

hajóm hazája egy tépázott kikötő.

Messze világló tüzem nagy fénycsóva,

millió parány parázs az otthona.

Tudom Uram, ó bárcsak én ne tudnám,

hogy sok igaz ember csüng több hazug szaván.

Elhalkuló lépteink nem koppannak,

vagy talán a jajszó lett már a hangosabb.

Nyisd ki szemeid, csak nyisd ki két füled,

és addig tedd, amíg azt megteheted.

Nem jó a csend, nem szép most a sötétség,

kacsintson ránk inkább az a derült ég.

S akkor végre egy szebb, boldogabb jövő,

homlokon csókol, minket mint a hűs szellő.

Majd a kacaj lesz újra a nagy hangzavar,

mit nem nyom el a nyár esti zivatar.

Kispest, 2015. szeptember 18.