"Válunk" (részletek)

A teljesség igénye nélkül...

"Válunk"...

... vagy elválunk.. Egymástól. Igen, ez talán a helyes kifejezés rá. Eltelt egy év, pontosabban egy tanév és a világom a feje tetejére állt. Minden tekintetben. Mentem, láttam és megszerettem őket. Szépek, kedvesek és olyan fiatalok még.. Amilyen fiatal én is voltam az ő korukban. Együtt voltunk, tanultunk, játszottunk és közben sokat nevettünk, de olyan is volt, hogy sírtunk. Ki-ki azért, amiért. Elvégre mindenkinek megvan a maga gondja-baja. Ahogyan neked, neki és.. nekem is... Mostanában sokat hallgattam. Belátom, így volt. Nem szóltam, nem panaszkodtam, csak.. hallgattam. Elnémultam. (...)
Néha fáj az idő múlása, tudja? Nem mondom, hogy öreg volnék, de mégis... És persze nem csupán az fáj. Igen, ott van még a válás, melyből mostanság többfélét is megélek. Igaz, nem csak én. Ezért sem jelentkeztem. Nem, nem a tanórákon.. Ez már a való élet iskolája, melyben igyekszem bukás nélkül teljesíteni. Bár, vajon ki lehet illetékes abban, hogy meghatározza, mikor bukunk el és mikor ugorjuk át a lécet? Itt már valóban egy másféle mércével mérnek minket. (...)
Élünk, dolgozunk, közben szeretünk és bizony olykor fájdalmat okozunk. Egymásnak, a másiknak vagy csak saját magunknak. Rajtunk múlik, hogy melyik utat választjuk? És itt nem feltétlenül a boldogságra gondolok. Nem, ez az érzés továbbnyúlik annál. Hívjuk talán boldogulásnak. Jaj, olyan nehéz ezt megfogalmazni. Bárcsak képes volnék rá! Képes arra, hogy átadjam mindazt a sok-sok gondolatot, melyek a fejemben kavarognak és utat keresnek maguknak immáron fél éve. Épp a minap említettem egy, szívemnek kedves személynek, hogy hiányzik az írás. Nagyon. De most mégsem találom a szavakat. Ritka eset, annyi szent. Írnám is, meg nem is. (...)
Nehéz, bevallom. Hóhér legyek vagy áldozat? Akár hiszi, akár nem, létezik olyan, hogy egyszerre mindkét szerepkört vállalnunk kell. Tudom. Mert hónapok óta ebben élek nap, mint nap. S hogy ki a rossz és ki a jó? Szerintem mindkettőből van bennünk. Mindannyiunkban, kivétel nélkül. Nem vádaskodom, dehogy! Hiszen akkor magamat is okolhatnám... ahogyan okolom is.. csak éppen némán. Jók vagyunk, ám ugyanakkor rosszak is, mert úgy gondolom, hogy mi így vagyunk egészek. Kerek egész, ahogyan az a slágerszám is szól. A befejezéssel egyidejűleg valami új is kezdetét veszi, ami lehet jó vagy lehet rossz. Vagy akár mindkettő. Épp olyan, mint amilyenek mi magunk is vagyunk. (...)
Végzős diákjaink közül páran elballagtak az idén, többen itt maradtak. Én pedig mindkettőnek örülök, mert az elválás, ugyanakkor a maradás is magában hordozza a változást. Elvégre semmi nem áll meg, minden halad tovább a maga medrében, csak éppen másként. Ahogyan az élet...