Csodás évszak, ó meleg nyár,

oly régóta várunk téged.

A szikrázó Nap süt is már,

s bárány csorda nekünk béget.

Forrón vakít, érzem, hogy süt,

nyári napban nyári illat.

Tenger égen bárányfelhők,

szél terelgeti e nyájat.

Ezerszínű szép szivárvány

hídja ölel által mezőt

s az éledő napsugarak

búcsúztatják most az esőt.

Lehullott már az utolsó

falevél is, mely aranyló

színével festi a földet,

vidítaná a bús tölgyet.

- Ugyan te fa, ne légy komor,

jön még tavasz majd húsvétkor.

Újjászületsz, higgy csak nékem,

rigó ámul szépségeden!

Ám a tölgy csak egyre búsul,

ég alja is bekomorul.

- Nézd, koronám lent széthullva,

királyságom immár oda.

Láttad, én mily délceg voltam,

s zölden meredt minden ágam?

De most, hogy így pőrén állok,

vigasztalást nem találok.

Madárfészkem mind kiürült,

összes fiókám elrepült.

Itt állok most elhagyatva,

lassan hó hull ágaimra.

A tavaszt hát egyre várom,

addig alszom téli álmom.

Cseresznyefánk udvarunkban

kopár ága, mind pőrén van.

Mérges vihar fújja-tépi

elgyötörten sírva kéri:

csillapodjon, ne bántsa őt,

s hagyja békében a tetőt.

De az bíz csak egyre dühöng

erejétől vaskapu döng.

Jégcsap lóg le az ereszről

messze ő a kemencétől.

Gyorsan siklik a fakutya

hűen követi a nyoma.

Hó fed mindent, merre látunk,

fázón simul ránk kabátunk.

S a kis tó is már befagyva

halacskáit elringatja.

Szomorúfűz fejét hajtja

gyűrt avar uszálya ránca.

Nincs alant már egy szál fű sem,

egy virág még annyi sincsen.

Körös körül a vakító

selyem habos hófehér hó.

S a háztetőn alkonyatkor

megcsillan a friss porcukor.

Rajzolj nevető napocskát,

kerek arcút, narancssárgát,

csakúgy viruljon orcája,

ragyogja be száz sugara.

Fess rá mezőt, rétet, szépet!

Így díszítjük ki a képet.

Kerek erdőt sok szép fával,

kis patakot halacskákkal!

Fessünk még rá sok szép vadat:

Őzet, szarvast, rókát, vadkant.

Kijár mind a tisztásunkra,

a sok kicsi őzgidácska.

Ecseteddel fessél fecskét,

villásfarkút, feketécskét.

Vidáman szól az éneke,

ha kedved van, dalolj véle.

Rajzolj házat kerítéssel,

virágokat kertecskével,

kis kertekbe rózsabokrok

róluk rózsát leszakajtok.

Így néz ki hát a kis kertünk,

benne mi el nem tévedünk.

És, hogy ne lépjünk gödörbe,

vigyáz rá sok kerti törpe.

Rügyet bont szép cseresznyefánk

hívogatón tekint reánk.

Méhek raja dongja körül,

s szép virága mind úgy örül.

Kertünkbe eljött a tavasz

vidáman ugat a kuvasz.

S míg az írisz táncát járja

tearózsánknak nincs párja.

Künn a rét is oly zöldellő

sok virága, mint száz sellő.

Bátor erdei állatok

a tisztásra lám kiálltok.

Harangoz a harangvirág,

szélben hajladozó faág.

Virágillat árad szerte,

szerteszét a messzeségbe.

Illatos víz, hímes tojás

húsvét van, ez már nem vitás!

Gyere kislány, meglocsollak,

el ne hervadj, én megóvlak!

Foszlós kalács, finom sonka,

gyúrta-főzte, jó nagymama.

Fizetségként azt is kérek,

jövőre is majd betérek.

Kerek erdő, szép rengeteg,

húsvéti nyuszi festeget.

Piros tojás, kék és sárga,

el is készülnek még máma.

Kosarát jól telerakja

Siet vélük a faluba

Várják már a fiúk, lányok

aranyeső hull reájok.

Szilveszter éj, nagy mulatság,

fában a szú kacagva rág.

Kurta farkú apró malac,

rajta bizony nagyot vigadsz.

Míg a tetőn áll már a bál,

kéményseprő is táncot jár.

Kémény füstje fenn gomolyog,

lám a Hold most ránk mosolyog.

Papír csákó és trombita,

nekünk zenél nóta-banda.

Járjunk táncot, nincs nyugalom,

hajnalig tartó vigalom.

Messzire száll a konfetti,

az utcát a szél felsepri.

Szaladj róka, mert megfoglak,

titkot őriz a vakablak.

Gyere király, adj katonát!

Cirmos cicánk nyalja bajszát.

Morzsa kutya ma éjfélig

tömi hasát, míg megtelik.

Szalad mező, szalad erdő,

Hopp, itt is az Új Esztendő!

Kurjongatunk, kiabálunk,

állj be közénk, légy bajtársunk!

Szent Karácsonynak hajnalán,

minden karácsonyfa ágán

fénylő díszek lógnak-függnek,

csimpaszkodva így örülnek.

Szép ünnep van, örömünnep

rég várták már a gyermekek

fenyőillat, fenyő varázs,

kályhában izzik a parázs.

Táncát ropja örömtüze

az a kalács vajh’ megsült-e?

Édes, cukros, diós, mákos

vígan dagad még a vánkos.

Meleg étel, forró ital

nagymama vidáman tálal.

Végre együtt most a család,

gyere, fogd a malac farkát!

Szent Karácsonynak hajnalán,

minden karácsonyfa ágán

fénylő díszek lógnak-függnek,

csimpaszkodva így örülnek.

Szép ünnep van, örömünnep

rég várták már a gyermekek

fenyőillat, fenyő varázs,

kályhában izzik a parázs.

Táncát ropja örömtüze

az a kalács vajh’ megsült-e?

Édes, cukros, diós, mákos

vígan dagad még a vánkos.

Meleg étel, forró ital

nagymama vidáman tálal.

Végre együtt most a család,

gyere, fogd a malac farkát!